REMÉNYSUGÁR A VIHARBAN, HOGY A GYEREKEK MEGTANULNAK SEGÍTENI MÁSOKNAK
Amikor földrengések sora rázta meg Indonéziát, az önkéntes lelkészek égetően szükséges traumakezelést nyújtottak a fiataloknak.
Az indonéziai Lombok szigetet egy földrengéssorozat és több száz utórengés tartotta rettegésben heteken keresztül, amelyek során több mint 500-an meghaltak, és több mint 42 000 ház és 450 iskola rongálódott meg vagy pusztult el.
Ahogy az emberek újra összerakták az életüket, az önkéntes lelkészek (VM-ek) ellátták a legszükségesebb testi igényeiket azzal, hogy élelmet, vizet és ruhát biztosítottak. Hamar látszott, hogy a túlélők leginkább érzelmi sérülésektől szenvednek. Néhányan hetekig nem tudtak aludni, mert a következő földrengést várták, és az oktatás is szünetelt az egész szigeten, mert a gyerekek és a tanárok féltek visszamenni az iskolába.
Az indonéz VM-felelős, Abdi Surbakti rájött, hogy népének „traumakezelésre” van szüksége – Scientology-asszisztokra a félelem és a szorongás enyhítésére. De kellett neki egy stratégia a lakosság elérésére: „Azzal, hogy elérjük az iskolásokat, és képezzük őket, utána a kiképzett tanulók taníthatják az anyjukat. Aztán az anyák segíthetnek az apáknak.”
Surbakti megkereste az első iskolát, és szervezett egy foglalkozást 250 tanulónak. Mivel az osztálytermek nem voltak biztonságosak, a VM-csapat a folyosókon gyűjtötte össze őket, és Scientology-asszisztokat tanítottak nekik. Az eredmények azonnaliak és csodásak voltak: a tanulók makacs félelme és fásultsága mosollyá és élénk cselekvéssé alakult át. A változást látva az igazgató megjegyezte: „Ez fontos ahhoz, hogy segítsünk a tanulóknak a földrengés utáni traumájukban. Ennek megtanulásával, remélem, csökkenthetem a félelmet; nem csak a tanulókét, mert minket, tanárokat, szintén trauma ért, így mindenképp szükségünk van erre.”
A próbaoktatás sikeres volt. A VM-ek elkezdték módszeresen látogatni az iskolákat – általánostól középiskoláig – a Scientology traumakezelési foglalkozásokkal.
Azután 1650 kilométerrel odébb Celebesz sziget egyik tengerparti városát, Palut egy 7,5-ös erősségű földrengés rázta meg, szökőárat hozott létre, és becslések szerint 4340-en meghaltak. Surbakti átadta az iskolai foglalkozásokat Lombokban egy általa kiképzett helyi csapatnak, és Paluba repült. Ott hasonló volt a helyzet. Az egyik VM elmondta: „Egyes iskolák Paluban még mindig nem működnek a legutóbbi rengések miatt, és még emlékeznek arra, hogy az egyik iskolát elnyelte a sár a földrengés során.”
A VM-csapat megismételte a lomboki mintát, és azonnal traumakezelési foglalkozásokat kezdtek az iskolákban. Az eredmények itt is csodásak voltak. Az egyik VM megjegyezte: „A tanulók jobb kedvűek, miután asszisztokat kapnak. Úgy érzik, mintha újjászülettek volna. Hasonlóképpen, amikor a tanárok asszisztokat adnak a gyerekeiknek otthon, a gyerekeknek nagyon tetszenek az asszisztok, és többet akarnak belőlük.”
„Ennek megtanulásával, remélem, csökkenthetem a félelmet; nem csak a tanulókét, mert minket, tanárokat, szintén trauma ért, így mindenképp szükségünk van erre.”
A palui 3. számú középiskola igazgatója azt mondta: „Egész idáig senki sem jött ebbe az iskolába ilyen programmal. Ez olyasmi, amit már vártunk, hogy a tanulóink képesek legyenek újra életre kelni.”
Paluban a VM-ek 14 iskolaigazgatót és tanárt képeztek ki, és jelöltek ki közösségi felelősnek, hogy az egész közösségükről gondoskodjanak a saját tanulóikon kívül, hogy folytassák az asszisztképzést és asszisztadást, amikor a VM-ek elmennek.
Összességében minden más segítségen felül, amelyet a VM-ek 84 360 személynek adtak Lombokban és Paluban, a tevékenységeik eredményeként 21 237 felélénkítő assziszt történt, és 8815 új embert képeztek ki, hogy folytassa a gyógyító technológiát.
A REMÉNY VISSZAADÁSA
Az önkéntes lelkészek a világ minden táján és a nap minden órájában készen állnak, hogy bármilyen katasztrófára reagáljanak. Az ön hozzájárulása az önkéntesek utazási költségeit, valamint a katasztrófák áldozatainak élelmiszer- és ivóvízellátását, sátrait és orvosi felszereléseit segít fedezni.