L. Ron Hubbard:
Vallásos Kihatás a Társadalomban
(folytatás)

Győzz meg egy embert arról, hogy csak egy állat, hogy a saját méltósága vagy önbecsülése csak tévhitek, hogy nincs „másvilág”, ami felé törekedhetne, nincs magasabb állapot, amit elérhet, és egy rabszolgával találod magad szembe. Tudasd egy emberrel, hogy ő önmaga, egy szellemi lény, hogy rendelkezik a választás hatalmával és megvan a joga arra, hogy nagyobb bölcsességre törekedjen és elindítottad őt egy magasabb úton felfelé.

Persze, a vallás elleni efféle támadások eleve ellentétben állnak az ember hagyományos, a szellemi beteljesülés és az etikus életmód felé irányuló törekvéseivel.

„Tudasd egy emberrel, hogy ő önmaga, egy szellemi lény, hogy rendelkezik a választás hatalmával és megvan a joga arra, hogy nagyobb bölcsességre törekedjen és elindítottad őt egy magasabb úton felfelé.”A gondolkodó ember ezen a bolygón évezredekig megtartotta saját szellemiségét, és a végső bölcsességnek a szellemi megvilágosodást tartotta.

A vallást azzal is támadták, hogy primitív. A primitív kultúrák túlzásba vitt tanulmányozása arra a hitre vezetheti az embert, hogy a vallás primitív, mert annyira domináns a primitív kultúrákban, ellenben a „modern” kultúrákkal, akik nélkülözni tudják. Az az igazság, hogy a vallás, mint civilizáló erő soha máskor nem szükségesebb, mint amikor óriási erők vannak olyan emberek kezében, akik a vallásban kiemelt jelentőségű szociális képességekben nagyon elszegényedhettek.

A múlt nagy vallásos civilizáló erői, a buddhizmus, a judaizmus, a kereszténység és a többiek, mind hangsúlyozták a „jó” és a „gonosz” megkülönböztetését és a magasabb rendű etikai értékeket.

A templomba járók számának csökkenése az Egyesült Államokban egybeesett a pornográfia és az általános erkölcstelenség emelkedésével, és a bűnözés növekedésével. Ez a rendőrség létszámának növekedését vonta maga után, amelyet nem követett csökkenés a tényleges erkölcsi aberráció területén.

Amikor egy társadalomban a vallás nem bír befolyással vagy megszűnt befolyásosnak lenni, az állam örökli a köz erkölcsi épségének, a bűnözésnek és az intoleranciának az egész terhét. Ezután büntetést és rendőrséget kell használnia. Ez azonban nem sikeres, mivel azt az erkölcsi épséget, integritást és önbecsülést, ami valakivel nem veleszületett, nem lehet túl sikeresen kierőszakolni. Csak a szellemi tudatosság segítségével és ezen tulajdonságok szellemi értékének megtanításával remélhetünk sikert. Ahhoz, hogy valaki erkölcsös stb. legyen, a jelen lévő józan megfontolásnak és érzelmi motivációnak meg kell haladnia az emberi fegyelmezés fenyegetését.

Amikor egy kultúra a lehető legtávolabbra sodródik a szellemi célok követésétől, egészen a materializmusig, azzal kell kezdenünk, hogy megmutatjuk az embereknek, hogy mindegyikük egy lélek, nem pedig anyagból lévő állat. A saját vallásos természetük felismerését követően az emberek ismét eljuthatnak odáig, hogy tudatában lesznek Isten létének, és sokkal inkább önmagukká válnak.